- Szilágyi Gábor: A „fogadott fiú”. Kádár János és Erdélyi Károly kapcsolatáról
https://doi.org/10.56944/multunk.2026.2.1
IsmertetőA tanulmány Kádár János és Erdélyi Károly viszonyát vizsgálja az 1956–1971 közötti másfél évtized néhány elemének kiragadásával. Ezek közül az első Erdélyinek a Kádár-titkárságon 1956–1962 között végzett munkája, amely során egyre több látható tanújelét adta az első titkár iránti lojalitásának, és amely megalapozta a „fogadott fiúi” viszonyt. Az 1962 utáni, miniszterhelyettesi és pártfunkcionáriusi évekből több példa mutatja, hogy Kádár Erdélyit mind a diplomáciában, mind a külkapcsolatok belpolitikai dimenziójában szócsöveként alkalmazta. Az 1968-as csehszlovák válság alatti eseményekből ugyanakkor kitetszik, hogy az első titkár bizalmának hol húzódtak meg a határai. A két politikus viszonya összességében jó fogódzót ad annak feltérképezéséhez, hogy mennyire volt képes Kádár János munkájában bárkit közel engedni önmagához.
- Kondorosy Csenge: Az emancipáció, a reproduktív és produktív munka összefüggései és tapasztalatai kistelepülésen élő nők élettörténetein keresztül
https://doi.org/10.56944/multunk.2026.2.2
IsmertetőA tanulmány a nők emancipációjának államszocializmus alatti változásait vizsgálja a produktív (fizetett) és reproduktív (fizetetlen háztartási) munka összefüggésében, rávilágítva a női bérmunka rövid időszakára és az azt követő „visszaháziasszonyosodásra”. Egy Veszprém megyei településen végzett, vegyes módszertant – statisztikai elemzést, terepmunkát és oral history interjúkat – alkalmazó kutatás az állami politikák és a vidéki nők mindennapjainak kapcsolatát elemzi.
Strukturális szinten a hiányos infrastruktúra nehezítette a reproduktív munka elvégzését, míg a település elhelyezkedéséből fakadó mindennapos ingázás elválasztotta egymástól a produktív és reproduktív szférát, kettős terhet róva a nőkre. Az ipari bérmunka melletti háztartási mezőgazdasági termelés fontos megélhetési stratégiaként sok esetben a nők „harmadik hivatását” jelentette. A megélt tapasztalatok szintjén a nők teherbírása a gyermekkorban belsővé tett munkaethoszban gyökerezett, ami jellemzően a büszkeség és önbecsülés forrásaként szolgált. Ennek ellenére a keményen dolgozó női felmenők „háztartásbeliként” való besorolása munkájuk láthatatlan jellegét mutatja.
A nők cselekvőképességüket felhasználva navigáltak e keretek között, élettörténeteik a tapasztalatok széles skáláját tárják fel; a hagyományos nemi szerepek elfogadásától azok megkérdőjelezéséig, a családon belüli egyenrangú munkamegosztásig és az ellenállásig.
- Tömő Ákos: Miről beszélgetett Rotschild Klára és Takács Gyuláné? Ideálok és változások két szólamban (1957–1958)
https://doi.org/10.56944/multunk.2026.2.3
IsmertetőAz 1956-os forradalom és szabadságharc eseményei után a hatalom megszilárdítására erővel törekvő kádári vezetés szükségesnek látta, hogy bizonyos társadalmi szelepeket megnyisson, amelyek között kitüntetett figyelmet szenteltek a divat és öltözködés kérdésének. Szelídülni látszott a Rákosi-korszak éveire jellemző, elsősorban a férfias attribútumokat kiemelő szemléletmód a női szépségideál terén, és 1957 januárjától egyre erőteljesebben nyert megfogalmazást a női csinosság és jólöltözöttség igénye. Az újévtől kezdve megváltozott a hazai divatlapok összetétele, s a megújult profilú Nők Lapja hasábjain egy új rovat bontogatta szárnyait Az Öltözködés Iskolája címen, míg a hazai divatvilág körforgásába ismételten visszatérő Rotschild Klára látszólag kedélyesen eldiskurált az épp aktuális párizsi divatról Takács Gyulánéval, a Magyar Nők Országos Tanácsának munkatársával.
Ez a fajta személetváltás azonban nem puszta engedmény volt a hatalom részéről. A női szépség tematizálása és a vizuális megjelenés nagyon is fontos reprezentációs célokat szolgált a rendszerimázs szempontjából – belpolitikai és külpolitikai értelemben egyaránt. Ez azonban kizárólag ellenőrzött keretek között történhetett, s ebből az okból kifolyólag jelent meg – nem minden ellentmondás nélkül – a divatirányítás elvi igénye a hatalom berkein belül. Ez pedig a „szocialista jó ízlésnek” nevezett, az öltözködés kérdésein túlmutató gondolatvilág segítségével kívánta megszólítani a társadalom szélesebb rétegeit 1957-től kezdődően. A jelen tanulmány e megszólítás metódusát szeretné körbejárni a szocialista divat-diskurzus, valamint a belőle kiolvasható korhangulat elemzésével.
- Mravik Patrik: A filmklubmozgalom mint történeti probléma
https://doi.org/10.56944/multunk.2026.2.4
IsmertetőA filmek befogadásának, forgalmazásának kérdései viszonylag sokáig elkerülték a filmkultúra történetével foglalkozó kutatók figyelmét. Ezen a területen belül is egy izgalmas témát jelentenek a filmklubok, amelyek eredetileg a kommerciális kapitalista filmipari gépezettel szemben kíséreltek meg alternatívát felépíteni. A mainstreamen kívül eső filmeket vetítő klubok egyben a közösségi és részvételi filmbefogadás fórumaiként is működtek. A dolgozat a korábban kevésbé ismert nézőcsoportok nemzetközi története mellett, elsősorban a magyarországi filmklubmozgalom tendenciáira koncentrál az államszocialista korszakban. Az archívumi és sajtóforrásokon keresztül láthatóvá válik, hogy milyen célkitűzések jelölték ki a mozgalom céljait a közművelődési hálózat részeként és ebben milyen problémák jelentkeztek. Ilyen kihívásokat jelentett a kislétszámú aktív részvételre épülő vitaklubok alacsony aránya, a vetített filmek nem megfelelő eszmei-művészeti színvonala vagy a filmklubok finanszírozásának kérdései. A többszáz működő filmklub között jelen voltak a hivatalos forgalmazási rendszerhez hasonlóan működő, nagyobb közönséget mozgató körök, de az emancipatorikus alternatívát jelentő, részvételi alapon működő diákfilmklubok is.
- Keresztes Bence: A Rajk-butik bezárása és az erdélyi magyarság helyzete nyugati szemmel. Ellenzéki ügyek az angolszász sajtóban és a brit diplomáciai iratokban
https://doi.org/10.56944/multunk.2026.2.5
IsmertetőA tanulmány azt vizsgálja, hogyan kapcsolták össze az 1980-as évek elején Budapesten dolgozó nyugati tudósítók a Rajk László nevéhez fűződő szamizdat butik bezárását az erdélyi magyarság helyzetével. A demokratikus ellenzék találkozóhelyének számító lakás elleni 1983-as rendőri razzia meglepte a nyugati közvéleményt, így nemcsak a sajtó, hanem a nyugati diplomácia is igyekezett magyarázatot keresni a magyar pártvezetésnek az addig alapvetően megtűrt demokratikus ellenzékkel szembeni fellépésére. A Beszélő 1982-ben közölte az erdélyi magyar szamizdat, az Ellenpontok Memorandumát, amely kisebbségi jogokat követelt. Az Ellenpontok szerkesztőit ezt követően a román Securitate letartóztatta. Egyes újságírók – ahogy a budapesti brit nagykövetség diplomatái is – ezért riportjaikban összefüggést kerestek a két eset között. Az írás a Blinken OSA Archívum, illetve a londoni The National Archives dokumentumai és az 1980-as években Budapestre akkreditált nyugati újságírókkal készített interjúk alapján ismerteti a riporterek és a diplomaták munkamódszerét és következtetéseit a korszakban javulásnak induló brit–magyar kétoldalú kapcsolatok tükrében. A tanulmány amellett érvel, hogy a nyugati sajtó és a brit diplomácia egy része a Rajk-butik bezárását nem elszigetelt belpolitikai intézkedésként értelmezte, hanem az erdélyi magyar kisebbség ügyével összefüggő nemzetközi politikai kontextusba helyezte.
- Dénes Iván Zoltán: Alternatív kánon a Kossuth-értelmezések sorában
https://doi.org/10.56944/multunk.2026.2.6
IsmertetőA tanulmány bemutatja, rekonstruálja, elemzi és értelmezi egy 20. század második felében tevékenykedő iskolateremtő történetíró, Szabad György Kossuth-képét (1977) és annak alternatív kánonná emelését (1986, 1994, 2002). Ezt keretbe ágyazandó bemutatja és értelmezi a tizenkilencedik század közepe és a huszadik század hetvenes-nyolcvanas évei közötti közéleti és tudományos Kossuth-képeket. Szabad György értelmezése szerint Kossuthnak a demokratikus polgári átalakulásra irányuló bel- és külpolitikai programja, iránymutatása elkerülhetővé tette volna a történelmi Magyarország felbomlásának trianoni változatát és a vészkorszakot.
